Kedves Kamara! Új könyvvizsgálati ügyfél esetén vizsgálni a kell a függetlenséget és ezzel kapcsolatban lenne egy kérdés.

Kérdés
Ha mondjuk 2018. évben egy magánszemély még egy adott gazdasági társaságnál a beszámoló összeállításával megbízott vállalkozó volt. Majd utána ezzel a tevékenységgel felhagyott, akkor ez a személy a 2019. gazdasági évre vonatkozóan már lehet a társaság választott könyvvizsgálója?

A kérdező által jónak ítélt válasz, megoldás, beleértve a kérdező által lényegesnek ítélt törvényi hivatkozásokat, felhasznált szakirodalmi anyagokat.
Bevallom, én nekem valahonnan úgy rémlik (de természetesen ez lehet, hogy butaság), hogyha valaki egy gazdasági társaságnál a beszámoló összeállításáért volt felelős egy ideig, akkor bizonyos ideig utána nem lehet könyvvizsgáló az adott társaságnál. De most az etikai szabályzatban azt látom, hogy a két tevékenység párhuzamosan nem végezhető és nincsen időben visszamutató tilalom.

2019. november

  

A kamarai etikai szabályzat 47.b) pontja értelmében „ugyanazon ügyfélnél, ugyanazon időszakra a könyvelést, illetve a könyvek vezetését” nem láthatja el az ügyfél könyvvizsgálója.  Vagyis a tilalom a könyvvizsgálat és a könyvelés párhuzamos (egyidejű) ellátására vonatkozik. A tényállás szerinti esetben viszont nem erről van szó, amennyiben legkésőbb 2018. december 31-éig a könyvvizsgáló befejezte az ügyfélnél a könyvviteli szolgáltatás nyújtását, a könyvvizsgálati szolgáltatás nyújtását pedig csak a 2019. január 1-jén indult üzleti évre vonatkozóan kezdi meg.
Itt jegyzem meg, hogy a kamarai törvény (Kkt.) 61.§ (4) bekezdése a könyvvizsgáló függetlenségével kapcsolatban leszögezi, hogy a függetlenségnek azon üzleti év első napjától kell fennállnia, amely üzleti évre a könyvvizsgálat vonatkozik.
Az etikai szabályzat egyéb konkrét tiltó rendelkezései között sem találni olyat, ami a fenti tényállás szerinti esetre vonatkozna. A függetlenségre jelentős fenyegetettséget jelentő körülményekre tekintettel, olyan eseteket rögzít – időben is visszamutató jelleggel – tilalmasnak az etikai szabályzat, amikor pl. a könyvvizsgáló a megbízó társaság legfőbb irányító (vezető) szervének, felügyelő testületének, auditbizottságának a tagja vagy a tagja volt a könyvvizsgálói megbízást megelőző 2 éven belül. (Lásd az etikai szabályzat 44.b) pontját!) De ebben a felsorolásban a „megbízó társaság könyvelője” nem szerepel.

A Kkt. 63.§-a tartalmaz egy olyan rendelkezést az (1c) bekezdés c) pontjában, amely szerint a könyvvizsgáló, a könyvvizsgáló cég (stb) nem vehet részt egy adott vizsgált gazdálkodó részére nyújtott jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységben, ha a vizsgált gazdálkodóval „munkaviszonyban, üzleti vagy egyéb olyan kapcsolatban álltak, amely összeférhetetlenséget okozhat vagy általában összeférhetetlenséget okozónak tekinthető.”

Az idézett rendelkezést, véleményem szerint, a könyvvizsgáló függetlenségével kapcsolatos általános szabályként lehet inkább értelmezni, annál is inkább, mert nincs hozzá megjelölve olyan időtartam, amelyre a tilalom vonatkozik. Ezen általános szabály alapján véleményem szerint az etikai szabályzatban kell a további részletszabályokat megállapítani. Ehhez a Kkt. előíráshoz kapcsolódó ilyen konkrét tiltó rendelkezésnek gondolom az etikai szabályzat fentebb hivatkozott 44. b) pontját, amely azonban a könyvelési szolgáltatási tevékenység nyújtójára nem terjed ki. Kétségtelen viszont, hogy a 2017.06.30-ig hatályban volt korábbi kamarai etikai szabályzat a 2.3 pontjának (2) bekezdésében egyértelműen kimondta, hogy: „Nem végezhet jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységet az, aki könyvvizsgálói megbízatását megelőzően három éven belül a könyvvizsgálandó társaságban tulajdoni részesedéssel rendelkezett, vagy három éven belül a könyvvizsgálandó társaság könyveinek vezetésében tevékenyen részt vett.” Ez a konkrét tiltó szabály azonban 2017. július 1-jétől már nem szerepel az etikai szabályzatban.

A kérdés szerinti esetben tehát nem látok olyan körülményt, amely a könyvvizsgáló függetlenségére vonatkozó tételes tiltó előírásokba ütközne.

Ugyanakkor továbbra is érvényesek a könyvvizsgálóra vonatkozó általános etikai alapelvek, amelyekben nincs változás 2017 óta, és amelyek közül az objektivitás követelményével kiemelten foglalkozik mind a Kkt., mind pedig az etikai szabályzat.

Az etikai szabályzat előzőleg említett 47. pontja a „bizalmi viszonyt”, valamint az „önellenőrzést” olyan veszélyt okozó helyzetként említi, aminek hatására a könyvvizsgáló, a könyvvizsgáló cég esetleg nem (lesz) képes a jogszabályi kötelezettségen alapuló könyvvizsgálói tevékenységet megfelelően ellátni. A bizalmi viszony kapcsán véleményem szerint mindenképpen értékelendő, hogy az a tény, hogy a könyvvizsgáló személy korábban az ügyfél részére (akár több éven keresztül) könyvviteli szolgáltatást nyújtott, nem eredményezett-e olyan bizalmi viszonyt az ügyfél és a könyvvizsgáló között, amely jelentősen veszélyezteti a könyvvizsgáló objektív, pártatlan, elfogultságtól mentes vélemény formálására és szakmai megítélésére vonatkozó képességét.

A konkrét esetben továbbá, semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül az önellenőrzés veszélye, illetve ténye sem. A könyvvizsgálónak a 2019-es üzleti évre szólna az első könyvvizsgálati megbízása. A vizsgálat során a nyitóegyenlegek tekintetében el kellene végeznie az „510. témaszámú Első könyvvizsgálati megbízások – nyitóegyenlegek” c. nemzeti könyvvizsgálati standard szerinti eljárásokat. A vizsgálandó nyitóegyenlegek viszont a 2018. évi záró egyenlegekből adódnak (azzal megegyeznek). A záró egyenlegeket tartalmazó 2018. évi beszámolót alátámasztó könyvelést pedig az ügyfél részére a könyvvizsgáló (könyvvizsgáló cég) végezte, még ha utána azt a beszámolót már nem is ő állította össze. Az említett standard 6. bekezdésében foglalt könyvvizsgálói eljárások végrehajtása kapcsán így véleményem szerint a könyvvizsgáló önmaga munkáját ellenőrizné és végül is a saját könyvelési tevékenységének és ezen keresztül az alkalmazott számviteli politikának a megfelelőségéről kellene véleményt alkotnia. Ez nem megengedett, mert az önellenőrzés ténye jelentősen veszélyeztetné a könyvvizsgálónak az egyik legfontosabb etikai alapelvnek, az objektivitás követelményének való megfelelését.  

Mindezek mérlegelését ajánlom a figyelmébe a megbízás elvállalásáról való döntéshozatalnál. Véleményem szerint az önellenőrzés veszélye és ténye nem elhárítható veszélyként jelentkezik abban az esetben, ha nem csak a könyvvizsgáló személy, hanem a könyvvizsgáló cég szintjén is fennáll (vagyis a korábbi könyvelési szolgáltatás nyújtása miatt nem csak a személyében felelős könyvvizsgáló, hanem a könyvvizsgáló cég részéről is sérülne az objektivitás követelményének való megfelelés képessége). Én azon a véleményen vagyok, hogy ebben az esetben a könyvvizsgálati megbízást nem lehet elvállalni a 2019-es üzleti évre, és az azt követő későbbi évekre nézve is el kell majd végezni az említett veszélyhelyzetet okozó körülmények ismételt értékelését az objektivitás követelményének szem előtt tartásával.

A kérdés szerinti esetben véleményem szerint a könyvvizsgáló nem tud megfelelni az objektivitás követelményének, annak ellenére, hogy a megbízótól való függetlensége biztosított. Erre azért tartom fontosnak rámutatni, mert a gyakorlatban az objektivitás megítélésénél gyakran csak a függetlenségi előírásokkal foglalkoznak, és úgy gondolják, hogy az objektivitásra csak a függő helyzetek jelentenek veszélyt, ezért ezt a kettőt a gondolkodásban gyakran összemossák. A 2017-ben megújult kamarai etikai szabályzat éppen ezt a kettőt igyekezett egymástól úgy külön választani (az IFAC etikai kódex alapulvételével), hogy bizonyos függő helyzetek továbbra is tételes tilalom alá esnek, míg az objektivitásra fenyegetettséget/veszélyt jelentő más körülmények a könyvvizsgáló mérlegelésének a tárgyát képezik, ami azt feltételezi, hogy ezt a mérlegelést az etikai normák kellő ismeretében és kellő felelősségtudattal fogja a könyvvizsgáló elvégezni.

       

Betöltés...
X