"A Társaság könyveiben tulajdonosokkal szembeni kötelezettségek szerepelnek, ezen kötelezettségek vonatkozásában nem került meghatározásra lejárat. A Társaság ezen lejárattal nem rendelkező kötelezettségeket a hosszú lejáratú kötelezettségek közé sorolja be a mérlegben.

Kérdés
Lehet azon kötelezettségeket, ahol nincs meghatározva lejárat, a hosszú lejáratú kötelezettségek között kimutatni a Társaság mérlegében?

A kérdező által jónak ítélt válasz, megoldás, beleértve a kérdező által lényegesnek ítélt törvényi hivatkozásokat, felhasznált szakirodalmi anyagokat.
Véleményünk szerint azon kötelezettségeket amelyek esetében nincs meghatározva a lejárat/visszafizetés időpontja a rövid lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni a mérlegben. Véleményünket a következőkre alapozzuk: számviteli törvény egyértelműen nevesíti hogy a rövid lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni az osztalékból eredő kötelezettségeket, amely tartalmilag hasonló mint a lejárat nélküli kötelezettség. A számviteli törvény szerint hosszú lejáratú kötelezettség az, amely esetében a visszafizetés időpontja meghaladja az egy évet. Tekintettel arra hogy itt nincs meghatározva a visszafizetés időpontja, az óvatosság elve alapján a rövid lejáratú besorolás az indokolt, mivel annak nincs kizárva a lehetősége hogy kötelezettség jogosultja éven belül érvényesítse követelését. Véleményünk szerint a rövid lejáratú besorolást indokolja az is, hogy a Társaságnak nincs feltétel nélküli jogosultsága arra, hogy ezen kötelezettségek rendezését éven túli időpontra halassza. Tehát a Társaság nem rendelkezik kontrollal a visszafizetés időbeliségnek vonatkozásában. IAS 1, kötelezettségek definíciója."

2019. február


Maradéktalanul egyetértek a kérdező megoldásával, mert egy lejárat nélküli kötelezettség bármikor lehívható a jogosult részéről, így az nem sorolható be a hosszú lejáratú kötelezettségek közé. Ilyenkor az „óvatosság elve” úgy kerül figyelembe vételre, hogy a legrosszabb helyzetet kell feltételezni, mert nincs egyoldalú jog a kötelezettség halasztására a kötelezett részéről. Ilyenkor a legrosszabb helyzetnek pedig az azonnal esedékessé válhatóság ténye számít. A hosszú lejáratú kötelezettségek közé csak akkor lehetne besorolni bármilyen kötelezettséget, ha a lejárat biztosan éven túli. Ha ezt pontosan akarjuk értelmezni, akkor igazából olyan időtartamot kellene meghatározni a hosszú lejáratú kötelezettségek közé történő besorolásra, amikor meghaladjuk a következő évben esedékes rész lejárati idejét is. Ez először egy 14 hónapos kötelezettség esetén tud bekövetkezi. (1. év 1 hónap, 2. év 12 hónap, 3. év 1 hónap.)

Betöltés...
X